Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
A hajlékonylemez vagy floppy a legegyszerübb és a legolcsóbb háttértároló. A PC-k számára kétféle típusú hajlékonylemez áll rendelkezésre: az 5,25"-os, melynek maximális kapacitása 1,2 MB és a 3,5", melynek maximális kapacitása 1,44 MB.
            Manapság minden floppy az MFM eljárást használja az adatok rögzítésére. De még létezik az FM eljárást használó régi 180 KByte-os IBM Iemez is. A lemezeket használat előtt formáznikell. Ennek során alakul ki a sávokra és szektorokra tagolódó szerkezet. A sávokat(típustól függően) 40 vagy 80 koncentrikus kör alkotja. A szektorokszélessége 0,33 mm (360 Kbyte) és 0,115 mm(1,44 Mbyte) között mozog. A szektorok tulajdonképpen feldarabolják a sávokat, mintha tortaszeleteket vágnánk. DOS operációs rendszerben egy szektor 512 byte adatot tartalmaz.
            A lemezek sűrűségét tekintve kétféle sűrűségről beszélhetünk. A horizontális sűrűség a hüvelykenkénti sávok számát jelenti, ennek az angol rövidítése a TPI (Track Per Inch). A másik a lineáris sűrűség, amely egy sávban az egy hüvelykre írható bitek számát jelzi, angolul BPI (Bit Per Inch). A sávsűrűséget szokták az SD (Single Density=szimpla sűrűség), DD (Double Density=dupla sűrűség) és HD (High Density=nagy sűrűség) betűkkel jelezni. A lemeztípusra vonatkozó SS a Single Sided, azaz egyoldalú, a DS a Double Sided, azaz kétoldalas lemezt jelöli.
 
LS 120 meghajtó
 
            Régóta folynak kísérletek az 1,44 Mbájtos hajlékonylemez gyorsabb és nagyobb kapacitású változatának megtalálására. Számos ötlet nem vált be az elmúlt időkben (pl. 2,88 Mbájtos lemez). Minél több rendszerrel próbálkoznak, annál kisebb a remény a szabványos, mindenki által elfogadott megoldás megtalálására. Valószínű viszont, hogy több különböző, kb. 100 Mbájt kapacitású lemeztípus békés egymás mellett élése fogja jellemezni a piacot az elkövetkezendő években. A következőkben röviden áttekintjük az ismertebb "floppy" változatokat, melyekről előre csak annyit, hogy egymással nem kompatíbilisek.
 
·         LS 120, A:Drive vagy Superdisk: három név ugyanarra a 120 Mbájtos meghajtóra, mely a régi lemezformátumot is képes olvasni.
 
·         Zip meghajtó: az Iomega cég különleges "hajlékonylemezes" meghajtója kb. 100 Mbájt kapacitással.
 
·         UHC (Ultra High Capacity): különleges 130 Mbájtos meghajtó a Mitsumi cégtől.
 
·         HiFD (High Capacity Floppy Disk): a Sony és Fuji cégek kicsit megkésett fejlesztése, de a kapacitása ennek a legnagyobb (200 Mbájt). Az 1,44 Mbájtos lemezek kezelésére is alkalmas.
 
            Az LS120 meghajtó fejlesztésénél a nagy kapacitás mellett elsődleges cél volt a hajlékonylemezzel való kompatibilitás. Az A: meghajtó nevet éppen azért kapta, mert 1440 és 720 kbájtos lemezt írni és olvasni tud. Nagy előnye, hogy megtartotta a hagyományos lemez formátumát. Az LS120 nem terjedt el olyan mértékben, mint a gyártók remélték. Ennek oka egyrészt, hogy viszonylag lassú, másrészt pedig a PC-be építése elég későn sikerült.
            A meghajtó két író/olvasó fejjel rendelkezik, a széles kezeli a hagyományos lemezeket, a keskeny a 120 Mbájtos lemezeket. A nagyobb kapacitáshoz lényegesen több sávra van szükség, ami azt jelenti, hogy a sáv szélessége sokkal kisebb. A fej biztonságos megvezetését a lemez egyik oldalán kialakított információ vezérli. Az információt lézeroptika olvassa, és lézerszervo (LS, Laser Servo) dolgozza fel. A lemez magasabb fordulatszámának köszönhető a nagyobb átviteli sebesség.
 
            Az LS120 meghajtó az ATAPI felületre kapcsolódik. Az 1997 vége után kiadott BIOS-változatok támogatják a meghajtót, akár operációs rendszer betöltésére is. Ha azt szeretnénk, hagy A: meghajtóként dolgozzon, a SETUP-ban tiltsuk a hajlékonylemezes meghajtót (A: meghajtót), vagy szereljük ki a számítógépből. Ha a BIOS nem támogatja az LS120 meghajtót, a lemezhez adott szoftverrel kell telepíteni a rendszerbe. Ebben az esetben az első szabad logikai nevet kapja a meghajtó (pl. D:).
 
ZIP meghajtó
 
            Az lomega cég már 1994-ben bemutatott egy új cserélhető merevlemez-meghajtót, melynek a ZIP nevet adta. Az LS120 megjelenése után az Iomega megváltoztatta eredeti tervét, és a ZIP meghajtót hajlékonyIemez-meghajtó kiváltására szánta. A ZIP meghajtó nem kompatibilis a hajlékonylemez-meghajtóval, és viszonylag drága adathordozót igényel. Az adathordozó nagyon hasonlít a floppy lemezhez, egy kicsit vastagabb, de hajlékony.
            A ZIP meghajtóban az adathordozó olyan nagy sebességgel (kb. 3000 ford./perc) forog, hogy légpárna alakul ki a Iemez és az író/olvasó fej kőzött. Megoldandó viszont a lemez stabilitása, hiszen a hajlékonylemez ilyen fordulaton berezeghet vagy üthet. Az adathordozót a ZIP kazettában mechanikusan rögzítik, és a rugón nyugvó fej csak egy kb. 1,2 mm széles résen át fér a lemezhez.
            A fej pontos megvezetéséhez maga az adathordozó szolgál információval. A hasznos sávinformáció közé ugyanis gyárilag szervoinformációt rögzítenek. Minden fordulat során a meghajtó 120-szor beolvassa a szervoinformációt, és ezzel vezérli az író/olvasó fejet. Az LS120 meghajtóhoz képest most nincs szükség drága és lassú optikai rendszerre, így a ZIP meghajtó kb. háromszor gyorsabb az LS120-nál. A szervoinformációt nem szabad megváltoztatni. Ha az adathordozó erős mágneses térbe kerül, nem csak a felírt adatok vesznek el, hanem a szervoinformáció is megsérül, és a lemez adattárolásra többé nemhasználható. A ZIP meghajtó nem rendelkezik mechanikus írásvédelemmel. A ZIP meghajtóhoz kapott segédprogrammal jelszavas védelem adható mind az íráshoz, mind az olvasáshoz jelenleg számos ZIP meghajtótípus létezik. A meghajtókat az alábbi szempontok szerint osztályozhatjuk:
 
·         kivitel: belső, külső;
·         kapacitás: 100 Mbájt ZIP, 100 Mbájt ZIP PLUS, 250 Mbájt ZIP;
·         interfész: párhuzamos port (külső), ATAPI (belső), SCSI, USB (küIső);
 
            A 100 Mbájtos lemezek mindegyike kazettába szerelt 3,5 hüvelykes adathordozót használ. A lemezfelületen 96 sávot alakítottak ki, minden sávban 2048 szektor, minden szektorban 512 adatbájt van. A lemez kapacitása ennek alapján pontosan 96 Mbájt.
 
Párhuzamos port változat
 
            A párhuzamos portos ZIP a külső kategóriába tartozik, két 25 pólusú csatlakozóval szerelték. Az apa csatlakozót a számítógép párhuzamos portjához kell kötni, az anya csatlakozót pedig egy esetleges nyomtatóhoz. Sajnos némely operációs rendszer (pl. Linux) és nyomtató (pl. HP Deskjet 500) nem szereti ezt a kombinációt. Az adatátvitel növelése érdekében a párhuzamos portos kétirányú átvitelre (EPP vagy ECP) kell beállítani átkapcsolókkal vagy az alap belsőlap SETUP-jával. A ZIP meghajtó természetesen működik a hagyományos (SPP) porton is, de sokkal lassabb. A ZIP meghajtóban nincs tápegység, külső adapter szolgáltatja az energiát (5V/1A). A megoldás hátránya, hogy nincs be/ki kapcsoló a meghajtón. Tanácsos ezért kapcsolható hálózati adaptert vagy kábelre szerelt külön kapcsolót használni, mert a ZIP meghajtót röviddel a PC után kell bekapcsolni. Ellenkező esetben a PC nem ismeri fel a meghajtót.
 
SCSl változata
 
            SCSI felülettel belső és külső ZIP meghajtóknál is találkozhatunk. Külső változatnál a meghajtón két 25 pólusú csatlakozó és két konfigurációs kapcsoló található. Az egyik konfigurációs kapcsolóval állítjuk be a meghajtó számát (ajánlott érték: 5 vagy 6), a másik engedélyezi az SCSI sín lezárását (ha a kábel végén van a meghajtó). Az Iomega cég saját SCSI adaptert ajánl a ZIP meghajtóhoz, mely jelenleg az Adaptec AHA 1520 családon alapul.
 
Z1P PLUS
 
            1977 végétől kapható a ZIP PLUS meghajtó, mely a klasszikus ZIP részben továbbfejlesztett változata (be/ki kapcsoló, könnyű tápegység, automatikus SCSI/párhuzamos port felismerés stb.). A meghajtó párhuzamos portos és SCSI felülettel kapható, mindkettő ugyanazt a 25 pólusú csatlakozót használja. Az SCSI változat automatikus terminálási képességgel rendelkezik.
 
ZIP 250 Mbájt
 
            A 250 Mbájt kapacitású ZIP meghajtó is a hagyományos ZIP továbbfejlesztése. A kategória legnagyobb kapacitású meghajtója párhuzamos portos és SCSI felülettű változatban jelent meg. Az új meghajtó olvassa és írja a szabványos 100 Mbájtos lemezt, de a hagyományos ZIP természetesen nem tudja olvasni a 250 Mbájtos lemezt.
 


 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.