Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
A nyomtató a mikroszámítógépek azon kimeneti eszköze, amely az ember számára közvetlenül olvasható, értelmezhető eredményt szolgáltat. A mikroszámítógépek mellett kisebb teljesítményű nyomtatókat használnak, amelyeknél fontos követelmény a jó minőségű nyomtatási kép.
 
A leggyakoribb nyomtatók az alábbi csoportokba sorolhatók:
 
·         karakterenkénti nyomtatók (teljes karaktert nyomtatók, mátrixnyomtatók), amelyek egy-egy karaktert kiírva a nyomtatófejet egy pozicíóval jobbra, vagy balra viszik;
 
·         sornyomtatók, amelyek egyszerre egy teljes sor összes karakterét kiírják.
 
Emellett beszélhetünk karakteres- és grafikus nyomtatókról. Ez utóbbiak esetében pontonként történhet a nyomtatás.
 
Nyomtatótípusok
 
Karakternyomtatók
 
            A mikroszámítógépek mellett, a legismertebb karakternyomtatók a margarétakerekes
(daisy-whell printer) nyomtatók. A margarétakerekes nyomtatók esetében , a karakterek képei egy forgó, hasított tárcsa mögött elektromágnessel müködtetett kalapács helyezkedik el, amely a szükséges időpontban a tárcsa valamelyik szirmár ez előtte lévő papírhoz nyomja. A betűt tartalmazó tárcsa és a papír között található festékszalag.
 
            A margarétakerekes nyomtatók igen jó minőségű kiírást eredményeznek, különösen karbonszalag alkalmazásával. A nyomtatás sebessége: 30-50 kar/sec.
 
            A nagygépek mellett forgóláncos, vagy forgódobos nyomtatókat használnak. A forgóláncos nyomtatónál egy lánc felületén ismétlődik többször is a teljes karakterkészlet, amellyel a kellő pillanatban egy kalapács nyom a papírhoz festékszalagon keresztül. A forgódobos nyomtatók elve hasonló, csak annál egy dob felületén helyezkednek el a karakterek.
 
Mátrixnyomtatók
 
            A mátrixnyomtatók a legáltalánosabban használt nyomtatók, viszonylagos olcsóságuk miatt, különösebb kisebb teljesítményigény mellett.
 
            A nyomtatófejben, oszlopban 9, vagy 24 nyomtatótű található, amelyek egyenként vezérelhetők. A karakterek alakját egy 5x7-es, 9x11-es, vagy 18x23-as pontmátrix pontjaival rajzolja ki a nyomtató, egyidőben mindig csakegy oszlop pontjaitnyomtatva. Az egy sorba írható pontok (dot) száma adja a felbontás és így a nyomtatás finomságát. Az alkalmazott felbontási pontszám 60-144 bpi (dot/inch) között mozog, a leggyakoribb érték 72 dpi.
 
            Az egyes nyomtatóknál használt NLQ (near letter quality), vagy LQ (letter quality) nyomtatási formánál a jobb minőség, a folytonos vonal látszatának elérése érdekében, többszörös nyomtatást valósítanak meg 1-1 pontnyi eltolással az egyes nyomtatások között.        A nagyobb tűszámú nyomtatók használata természetszerűleg lassúbb nyomtatást eredményez a nyomtatási kép javulása mellett.
            A nyomtatók sebessége 100-200- kar/s nagyságrendű, amelynek értéke NLQ, LQ minőség mellett a harmada, negyedére eshet vissza.
 
Tintasugaras nyomtatók
 
            A tintasugaras (ink-jet), buborék (bubble-jet) sugaras nyomtatók igen jó minőségű nyomtatási képet eredményeznek, szinte zajtalanul és alacsonyabb áron, mint a lézernyomtatók.
            A nyomtatási kép több tucat fúvókán keresztül kilövelt, porlasztott apró tintacsepp hatására alakul ki a papiron. A nyomtatóval jó minőségű grafikus nyomtatás is elérhető, akár szinesben is.
            A nyomtatás finomsága szokásos értéke 300x300 dpi; a sebesség pedig igen széles skálán, 20-200 kar/s között mozog.
 
Lézernyomtatók
 
            A számítógépek környezetében a legjobb minőségű nyomtatási képet a lézernyomtatók adják, amelyek ára a hasonló teljesítményű tintasugaras nyomtatók árának durván a kétszerese.
            A lézernyomtatók működési elve hasonlít az elektrosztatikus elvű másolók működéséhez. A nyomtatóban egy kb. 1000 V-ra feltöltött , fényérzékeny bevonattal rendelkező forgó henger van, amelyhez hozzányomják a nyomtatandó papírt. A forgó henger felületét a felbontási finomságnak megfelelő sűrűséggel, az alkotója mentén végigpásztázza egy lézersugár, amit a nyomtatandó kép jelével modulálnak. Ahol fénysugár éri a hengert, ott a fénysugár erősségének megfelelő mértékben a henger felülete elveszti a töltését. A forgó henger felülete elhalad a finom festékport tartalmazó kazetta előtt, amelyből a töltéssel arányos mennyiségben festékpor tapad a henger felületére, amelyet átad, rányom a hozzányomott papír felületére. A papír fűtött hengerek között halad át, amelyek a festékanyagot 'ráégetik' a papírra. A forgó henger felületét a a nyomtatás után letisztítják és így alkalmas lesz a következő lap nyomtatására.
            A nyomtatás előtt a teljes lap tartalmát pontokra bontva elő kell állítani, hogy a lézersugarat megfelelően vezérelni lehessen. A nyomtatási kép előállítása többféle módon történhet:
 
·         A nyomtató saját processzorral rendelkezik, amely a számítógéptől kapott kiíratandó adatokat átalakítja a szükséges ú.n. bittérképes (bitmap) formába, azaz elkészíti a kiíratandó lap teljes képét pontokra bontva. Ennek a módszernek előnye, hogy a számítógép és a nyomtató között viszonylag alacsony (2000-8000 bit/s) adatátviteli sebességszükséges, így a soros (RS-232-es) csatlakozón keresztül átküldhetők az adatok és a nyomtatás nagy mértékben függetleníthető a számítógéptől. Ugyanakkor a nyomtató saját vezérlője gyakorlatilag egy kis számítógép, saját processzorral és memóriával. Egy-egy lap bittérképes tárolása kb. 1MB memóriát igényel.
 
·         A nyomtatási képet a számítógépben állítják össze és az elkészült képet továbbítják a nyomtatóhoz. Ennál a megoldásnál ugyan olcsóbbá válik a nyomtató, de ugyanakkor leköti a számítógépet a kép előállításával, másrészt a szükséges adatátviteli sebesség lényegesen magasabb (1-2.5MB/s), mint az előző változatnál.
 
·         A korszerűnek tekinthető megoldás a nyomtatási képet egy közvetítő nyelv, a PostScript segítségével írja le és ezt az előírást továbbítja a nyomtató felé, amely ennek értelmezésére képes és ennek alapján kialakítja a véges nyomtatási képet.
 
            A lézernyomtatók teljesítménye változó, mikroszámítógép mellett használt nyomtatók 3-8 lap/perc sebességgel működnek.
 
            A számítógép és a nyomtató közötti kapcsolat létrehozása leggyakrabban a párhuzamos csatlakozón (porton) keresztül történik. A párhuzamos csatlakozónál használt illesztőfelület, a CENTRONICS szabvány. Ez a csatlakozás egy-, vagy kétirányú lehet; az utobbi esetben ezen keresztül megvalósítható a számítógép-számítógép kapcsolat is.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.